www.felsofokon.hu/allatok-neveben oldalon megjelen írása:

Nem kívánok senkit meggyőzni egyik oldal álláspontjáról sem, csak tényekre támaszkodva megpróbálom kicsit felnyitni a szemeket. Én, nagy rajongója vagyok ezeknek a kutyáknak. Volt szerencsém megtapasztalni erejüket, intelligenciájukat és azt is hogy családtagként tudnak felnőni egy olyan közegben ahol hozzá értő, szintén intelligens emberek mellett élnek. Ahol nem csak ételt és vizet kapnak, hanem törődést, ahol foglalkoznak velük, megfelelően szocializálják őket. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük egészen az elején.

Hogyan és miért szelídítette meg az ember a kutyát?

A kutya volt az egyik elsőként háziasított állat az ember mellet. A kinológusok és paleozoológusok abban többnyire egyetértenek, hogy a kutyát őseink a farkasból (Lupus lupus pallipes) háziasították, bár az tény hogy ebben más állatfajok is szerepet kaptak (pl. sakál). A farkasok már a jégkorszak idején is falkákba tömörültek, és kitűnő vadászok voltak. A háziasításnál a  cél nem más volt, mint kihasználni ennek a fajnak az adottságait, úgy mint: éberség, erő, őrző-védő képesség. Azután, ahogyan az ember folyamatosan áttért a földművelésre, a haszonállatok tartására, a kutyák már segítették az embert terelő és vadászó képességükkel is.  A kutya ezzel funkcióját betöltötte. Kialakultak az ősi magyar kutya fajták; a kuvasz, komondor, pumi, mudi, puli, magyar vizsla, erdélyi kopó és a magyar agár.

Mióta az ember mellett él a kutya, megváltozott a szerepe a társadalomban, már közel sem "haszonállatként" tartjuk számon ezeket a négylábúakat. 

1990-ben alapították meg az IAHAIO-t (International Association of Human-Animal Interaction Organizations / Ember-Állat Interakciók Szervezeteinek Nemzetközi Szövetsége) mely az  emberek és az állatok kapcsolatával foglalkozik. Csányi Vilmos etológus professzor vizsgálta (többek között) a társállatok viselkedésében bekövetkező változásokat, mely  egyértelműen az emberi beavatkozás eredménye.  "A kutya 130 ezer évvel ezelőtt vált külön a farkastól, és 130 ezer évvel ezelőtt jelent meg a Földön a fejlett homo sapiens is. Ez elegendő idő ahhoz, hogy kialakuljon az emberben és kutyában a genetikai, viselkedési változás. A kutyát olyan szelekciós hatások érték, amelyek azt eredményezték, hogy egy kicsit szimulálja az emberi pszichét, az ember pszichológiai viselkedését. Ez nem jelenti azt, hogy úgy gondolkodik mint az ember. De megért kifejezéseket, megérez bizonyos érzelmi, belső lelki állapotot... Nagyon sok olyan tulajdonsággal rendelkezik, amely egy vadállatnak teljesen érdektelen. Pl. egy jóllakott vadállat számára nincs jelentősége, hogy az ember mit gondol. Ám a kutyának ez nagyon fontos. Az embernél természetrajzi, a kutyánál egyfajta humán, etológiai intelligencia jelent meg, amely őt arra készteti, hogy állandóan arra figyeljen, hogy most mi fog történni... Mit akar az ember? " (Csányi Vilmos).  

Harcikutya????

Ezen a ponton térnék rá arra a problémakörre, mely az ún. harcikutyák körül tapasztalható. Nagyon gyakran találkozom azzal a véleménnyel, hogy vannak bizonyos kutya fajták, amik kifejezetten veszélyesek, örjöngő fenevadak és semmi szükség rájuk!! Az emberek hozzáállása a veszélyesnek minősített kutyákkal kapcsolatban, széles skálán mozog. Ez azt is jelenti, hogy sokan félnek tőlük, előítéletekkel vannak mind a kutya mind a gazdája iránt. Pedig, ha elfogadjuk Csányi Vilmos szavait, amihez kétség sem fér, akkor beláthatjuk hogy nem a kutya a hibás. Egyetlen egy kutya sem születik vérengző fenevadnak. Egyik kutya sem arra vágyik hogy életét kutyaviadalokon élje le, hogy fülét és farkát csonkolják hogy vérre menő harcokat vívjon fajtársaival. Sajnos ezeknek a kutyáknak melyeknek mégis ez a sors jut, nincsen választási lehetősége. Nincsenek tisztában azzal hogy lehetne másként is, hogy nem kellene nap mint nap az életéért küzdeni az emberek szórakoztatása érdekében.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=Jr1ZuBJ6KK4

Érdemes megnézni azokat a kutyákat (és egyéb állatokat is) melyek viadalokra kerülnek. Nézze meg Mindenki hogyan néznek ki ezek az állatok, már ha túlélik ezeket a napokat! Ezt nem kéri egyetlen állat sem!!! Ezt az ember teszi velük. A "harcikutyák" nem kérték hogy megszülessenek, hogy ilyenné tegye őket az ember amilyenné válnak. Ugyanakkor felmerül a kérdés, vajon embernek tekinthetjük-e azokat a két lábúakat akik ezt teszik érző lényekkel!? Vajon, kié a felelősség egy-egy kutyatámadás alkalmával? A kutyáé avagy az emberé?

Vannak szerencsésebb helyzetben lévő "harcikutyák".  Ezek a kutyák családban nőnek fel, jól szocializáltak, törődést és szeretetet kapnak nap mint nap. Az ilyen állatok közül soha nem kerülnek ki vérengző fenevadak, soha nem kerülnek címlapra amiatt hogy széttéptek egy kisgyereket! Érdemes lenne tehát elgondolkodni azon, hogy a harcikutyákkal kapcsolatban (is) ujjal mutogatunk, ahelyett hogy az ember magába nézne kicsit! Nem az állat a hibás, nem az állat hozta létre a sztereotípiákat...és, az állat szórakozásból, kedvtelésből nem kínoz meg más élőlényeket... ezt csakis az ember csinálja.

http://www.youtube.com/watch?feature=player_detailpage&v=dHdrZHAZ0BM

A képen látható kutyus pedig csak a szerencsének köszöheti hogy életben maradt!

A gazdája  ütötte, rúgta, felakasztotta. Nem tudom milyen más faj képes még erre az emberen (?) kívül!?!? Jó lenne ha mindenki elgondolkodna ezen kicsit,  ahelyett hogy megbélyegez bizonyos fajtákat.